|
Tudományos név: Yasuhikotakia morleti (Tirant; 1885)
Szinonímák: Botia horarae (Smith, 1931), Botia morleti (Tirant, 1885), Szkunk csík, Őzbócia, Borzbócia, Szkunkbócia, Borzcsík
Magyar név: Csapatos díszcsík
Csoport: Csíkfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám
Testhossz: 8,5-10 cm
Természetes élőhely: Állóvizek, és lassú folyású folyók és patakok lakója. Többnyire a kövek közötti repedésekben húzódik meg, vagy beássa magát a vízben lévő tereptárgyak alá.
Viselkedés: Nem kifejezetten társas akváriumba való csíkféle. Agresszív lehet saját fajtásaival, és csipkelődő más halakkal szemben, ha nincs elég búvóhely, vagy túl kis csapatban tartjuk, ezért legalább 5-6 egyedet vegyünk belőlük.
Táplálkozás: Mindenevők, alapvetően ragadozók, a természetben puhatestűeket és gerincteleneket fogyasztanak, de megeszik a vízinövények friss hajtásait is. Akváriumban adjunk nekik élő és fagyasztott eleségeket, vagy jó minőségű száraz tápokat, tablettákat. Kedveli a csigákat!
Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
Medence: Minimum 120 literes
Halnépesség: 150 literre 5 hal
Dekoráció: Aljzatnak használjunk apró kavicsot vagy homokot, mert szeretnek turkálni a talajban, valamint nagyobb kövekből és gyökerekből építsünk búvóhelyeket számukra, vagy használjunk pl. kerámia csöveket, vagy felfordított virágcserepet. A világítás ne legyen túl erős, vagy árnyékoljunk vízfelszínen úszó növényekkel.
Hőmérséklet: 23-28 °C
pH: 6.0-7.5
Keménység: 2.0-12.0 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 6-10 év
Leírás: A Csapatos díszcsík teste hosszúkás, oldalról lapított, a hasa lapos, háta íves és a farok villás végű. Szája lefelé áll, és 3 pár bajusz található körülötte. Testének alapszíne sárgás-fehéres, vagy világosbarna, néhol egy kis zöldes árnyalattal. A hátán egy fekete csík fut végig, ami a szájától egészen a farokúszóig tart, majd egy vastagabb függőleges fekete sávba fut, ami a faroktőnél található. A farokúszó tövénél apró barna foltok találhatóak, az úszó többi része sárgás. A többi úszó színtelen. A fiatal halak mintázata eltér a kifejlett halakétól: egy sor függőleges, sötét csík húzódik az oldalukon, de ez eltűnik, ahogy a halak öregszenek. Általában alkonyatkor kezd megélénkülni, a nappali időszakban rejtőzködik. Igényli a rendszeres, heti 10-20% vízcseréket.
A kifejlett nőstények a hasi része teltebb, és egy kicsivel nagyobbra nőnek a hímeknél.
Akváriumi szaporításuk nem megoldott, mert a természetben a folyók árterületén ívnak, amikor az esős évszakban ezek kiáradnak. A kereskedelemben kapható halak legtöbbje távol-keleti halfarmokon, hormonok segítségével tenyésztett egyed. A természetben a magasabb vízállás idején kiúsznak az elárasztott területekre, és a mellékfolyókba, ahol feltehetőleg szaporodnak, majd a fiatal egyedek november és december között visszaúsznak a nagyobb folyókba.
Források:
diszhal.info;
aquariumland.eu;
akvarisztika.info;
wikipedia;
halakrol.hupont.hu;
akvaguru.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
