|
Tudományos név: (van Hasselt; 1823)
Szinonímák:Acantopsis choirorhynchos, Aperioptus pictorius, Acanthopsis biaculeata, Cobitis choirorhynchos, Cobitis macrorhynchos
Magyar név: Lófejű csík
Csoport: Csíkfélék
Származás: Délkelet-Ázsia, India, Borneó, Mianmar (Burma), Jáva, Malajzia, Szumátra, Thaiföld és Vietnám, a Chao Phraya folyó és a Mekong folyó vízgyűjtő területe.
Testhossz: 20 cm
Természetes élőhely: Gyorsfolyású, és lasabb folyású folyókban egyaránt megtalálható, ahol homokos, vagy aprókavicsos az aljzat, de a folyók által elárasztott területekre is beúsznak az esős évszakban.
Viselkedés: Békés természetű, éjszakai hal, de a fajtársaival szemben területvédő, viszont fizikai sérülést csak ritkán okoz. Kis csapatban, vagy egyedül tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő, nem válogatós, az akvárium aljzatát túrja élelem után. Kedvelik az élő eleségeket.
Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 200 literre 3 hal
Dekoráció: Aljzatnak használjunk finom homokot, vagy apró kavicsot, mert szeretnek ásni, és gyakran teljesen beássák magukat a talajba. A növények gyökerét óvjuk, mert kiáshatják, célszerű cserépbe ültetni őket. Tegyünk az akváriumba vízfelszínen úszó növényeket, hogy tompítsák a világítást.
Hőmérséklet: 16-24 °C
pH: 6-8
Keménység: 1-10 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 8-10 év
Megjegyzés: A lófejű csík teste oldalról lapított hosszúkás, hasa lapos, a fej megnyúlt. Szemei a fej tetején helyezkednek el és kiállóak. A háta és az oldala világosbarna, és különböző csíkok és apró foltok tarkítják, míg a hasi rész fehéres. Az úszók világosbarnák, és a farokúszó villás. Mivel nagy területen elterjedt a természetben, ezért elég sok színvariánsa létezik, különböző mintákkal. Hogy ezek a variánsok külön faj-e, az még ma sincs meghatározva. A lófejű csík gyakran beássa magát az akvárium talajába, hogy csak a feje látszik ki, és innen jó szemmel tudja tartani az akvárium többi lakóját. Fiatalabb korában gyakrabban mutatkozik, azonban idősebb korára inkább éjszakai életmódot folytat. Nem túl gyors úszó, de néha meglepően gyors ugrásokra is képes, ha megijed. Családjának (Cobitidae) többi tagjához hasonlóan a szemüregüknél hegyes tüskék találhatóak, amelyeket kifeszít, ha megtámadják, vagy veszélyben érzi magát. Ezért óvatosan fogjuk ki, nehogy beleakadjanak a hálóba, vagy megsértsék az ujjunkat.
A nőstények általában nagyobbak és az alhasi részük is teltebb, mint a hímeknek, ezenkívül testükön több a vöröses árnyalat, míg a hímeknél inkább az ezüst és a szürke színek dominálnak. A hímek mellúszójának első sugarai megnyúltak.
A lófejű csík nagyon hasonlít a hosszúorrú csíkra (Acantopsis octoactinotos), gyakran össze is keverik a kettőt, de a hosszúorrú csík sokkal agresszívebb - megeheti a kisebb halakat -, és nem ássa be magát a homokba. Európába először a német Edmund Riechers importálta 1929-ben. Sajnos akváriumban azóta sem sikerült szaporítani, ezért az akvarisztikában kapható halak kizárólag vadon fogottak. Maurice Kottelat 2012-ben felülvizsgálta a csíkféléket, és ennek a fajnak is megváltozott a tudományos neve Acantopsis choirorhynchos-ról Acantopsis dialuzona-ra.
Források:
diszhal.info;
aquariumland.eu;
akvarisztika.info;
wikipedia;
halakrol.hupont.hu;
akvaguru.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
