|
Tudományos név: Garra flavatra (Kullander & Fang; 2004)
Szinonímák: -
Magyar név: Panda algázó márna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Nyugat-Mianmar (Burma)
Testhossz: 7-9 cm
Természetes élőhely: A Rakhine Yoma hegység oxigénben gazdag, sekély, tiszta vizű patakjainak lassabb, part menti szakaszai, ahol a talaj jellemzően kisebb-nagyobb kövekből áll.
Viselkedés: Viszonylag békés hal, jó választás lehet egy délkelet-ázsiai társas medencébe. Kisebb csapatban tartsuk, mert ha csak egyedül van, akkor sokkal agresszívebben viselkedik hasonló formájú halakkal.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algát eszik, de nem kizárólag növényevő. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is, valamint nagyobb mennyiségű növényi eledelre is szüksége van (spirulina, uborka).
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 110 literre 4-5 hal
Dekoráció: Homokos-aprókavicsos talaj, néhány nagyobb laposabb kővel, valamint gyökerek, amelyekre ültethetünk olyan növényeket, amelyek a gyökereikkel képesek megkapaszkodni a felületen (Anubias, Microsorum). A víz legyen oxigénben gazdag, és tiszta. A vízmozgás lehet erős, akár az akvárium térfogatának óránként a 20-szorosa! A világítás lehet erős, mert az serkenti az alganövekedést. Akváriumukat fedni kell, mert könnyen kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 22-27 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 2-12 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: A Panda algázómárna teste hosszúkás, mintázata egyedenként eltérő lehet, de alapvetően sötétebb barna színű, amelyen világosabb, gyakran aranyszínű foltok találhatóak. Egyes példányok hát-, és farokúszója vöröses árnyalatú is lehet. A Garra flavatra alsó ajka tányér-formájúra módosult, amivel jól oda tudja magát szívni a kövekre, és a gyors folyású patakokban is könnyedén egy helyben tud maradni táplálkozás közben. A Panda algázómárna 2005-ben került először kereskedelmi forgalomba, és szinte azonnal közkedvelt lett, bár ritkán beszerezhető. A hűvösebb vizeket kedvelik, de a száraz évszakban a természetes élőhelyükön a folyók hőmérséklete is felmelegszik, és csak az esős időszakban hűl vissza. Csapatban tartva megoszlik a figyelmük egymás között, csak kisebb dominanciaharcok alakulhatnak ki közöttük, de fizikai sérülést szinte biztosan nem okoznak egymásnak, és más halakat is békén hagynak. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajként tartja számon, mert elég kis területen él a természetben.
Az ivarérett hímek karcsúbbak a nőstényeknél, valamint a fejükön, az oldalvonaluk mentén és a farok tövénél szemmel látható dudorokat növesztenek. Akváriumi szaporításuk lehetséges, Mianmarban 2008 óta rendszeresen tenyésztik kereskedelmi céllal, mert a vadon fogott halak befogása nagyon körülményes. A természetben a májustól júliusig tartó időszakban ívnak. Szaporítani külön, a számukra berendezett legalább 80 literes akváriumban, párban lehetséges. A vízmozgást esőztetővel célszerű megoldani, így az akvárium hasonlít majd a természetes élőhelyükhöz. A víz legyen lágy, és semleges kémhatású. A halak kora reggel rakják le az 1,5-1,8 mm átmérőjű ikrákat, amelyek teljesen átlátszóak. Az ikrák 24-30 óra múlva kelnek ki, és a kishalak további 72 óra múlva teljesen felhasználják a szikzacskójukat. Kikelés után 1 héttel már megeszik a frissen kelt sórákot is. A víz mozgása, és magas oxigéntartalma elősegíti a kishalak növekedését és táplálkozási kedvüket.
Források:
diszhal.info;
aquariumland.eu;
akvarisztika.info;
wikipedia;
halakrol.hupont.hu;
akvaguru.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
