Tudományos név: Boraras maculatus (Duncker; 1904)
Szinonímák: Rasbora maculata (Duncker, 1904)
Magyar név: Törpe razbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia, Maláj-félsziget, Szumátra, Indonézia
Testhossz: 2-2,5 cm
Természetes élőhely: Kisebb, lassú folyású erdei patakokban és állóvizekben, valamint tőzegmocsarakban él. Ezek a vizek a környező sűrű növényzet miatt erősen beárnyékoltak, és sok bennük a lehullott levéltörmelék.
Viselkedés: Békés, félénk rajhal, de kis méretük miatt nem ideális választás egy általános társas akváriumba. Legjobb egyfajos akváriumban tartani, vagy hasonló méretű halakkal együtt tarthatók akár egy kisebb medencében is. Kis méretük ellenére mégsem tarthatók túl kicsi akváriumban, mert a hímek ideiglenesen territóriumot alakítanak ki szaporodáskor. Mindig csapatban tartsuk őket!
Táplálkozás: Mindenevő; a természetben apró rovarokat, kukacokat és rákokat fogyaszt, akváriumban kisméretű, élő eleséggel és száraz tápokkal etessük.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
Dekoráció: Az akváriumot dúsan ültessük be növényekkel, és használjunk valamilyen vízfelszínen úszó növényt is, hogy tompítsuk a fényt. Aljzatnak sötét kavicsot vagy sötétebb homokot használjunk. Dekorálhatjuk medencéjüket néhány marék száraz falevéllel is, amely tovább erősíti a természetes élőhelyükhöz való hasonlóságot.
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 4.0-6.5
Keménység: 1.0-8.0 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Leírás: A törperazbóra az akváriumi halak közül az egyik legkisebb, teste hosszúkás, a háti részén barnás-vöröses, míg a test többi része téglavörös, és három fekete, vagy sötétbarna folt található rajta. Az első folt a kopoltyú mögött a test középső részén, a második a farok alatti úszónál, a harmadik pedig a farok tövénél található. A hasi részen sárgás-ezüstös színű. Az úszók vöröses-sárgák, a hát- és farok alatti úszó elülső része fekete. A hímek színezete a vöröstől a narancssárgáig változhat, ami függ a táplálkozásuktól és a megvilágítástól is, míg a nőstények inkább rózsaszínes árnyalatúak. Inkább a haladó akvaristák számára ajánlott faj, mert a törperazbórák érzékenyek a hírtelen vízminőség változásokra, és a gyógyszeres kezelésekre. Természetes élőhelyén a víz nagyon lágy, és savas kémhatású, valamint sötétbarna színű, a sok rothadó növényi törmelék, és az azokból kioldódó csersavak miatt. Az ehhez hasonló élőhelyek egész Délkelet-Ázsiában veszélyben vannak, köszönhetően a pálmaolaj ültetvényeknek, építkezéseknek, és más emberi tevékenységeknek, így a halak élőhelye folyamatosan zsugorodik.
A nőstények teltebbek, kissé nagyobbak, és kevésbé színesek, mint a hímek.

Hasonlóan sok más kistestű pontyféléhez, az ikráik lerakása után semmilyen szülői gondoskodást nem mutatnak. Egy növényekkel sűrűn beültetett akváriumban, ahol megfelelő számban vannak jelen hímek és nőstények is, akár még néhány ivadék is megjelenhet bármilyen emberi beavatkozás nélkül, de ha nagyobb mennyiségű kishalat szeretnénk felnevelni, akkor külön szaporító akváriumra lesz szükségünk. Tenyésztéséhez akár egy 10-15 literes akvárium is elegendő. Tegyünk az akváriumba néhány csomó finom levelű vízinövényt (pl. jávai mohát), vagy tegyünk a medence aljára ikrarácsot, hogy megvédjük az ikrákat a halak falánkságától. Használjunk tőzegen átszűrt, savas kémhatású (pH 5-6,5), lágy (1-5 NK°) 27-29 °C hőmérsékletű vizet. Ívás előtt a kiválasztott 2-3 párt tartsuk elkülönítve egy-két hétig, és adjunk nekik bőségesen élő eleséget. A halakat hagyjuk az akváriumban néhány napig, majd amikor megjelennek a növények között az apró ikrák, távolítsuk el a szülőket az medencéből. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és az ivadékok további 24 óra múlva úsznak el. Ezután etessük őket infusoriával vagy folyékony haltáppal. A kishalak nagyon kicsik, de viszonylag gyorsan nőnek.