|
Anubias hastifolia - Hosszúszárú vízilándzsa
|
Anubias hastifolia - Hosszúszárú vízilándzsa
Kezdőknek is ajánlható, szívós, egyáltalán nem kényes növényfaj, tűrőképessége minden tekintetben tág hatórok között mozog. Mivel a természetben is előfordul mind submers, mind emers formában, akváriumokban, paludáriumokban egyaránt kiválóan gondozható.
Az Anubias hastifolia a vizilándzsa egyik magasra növő faja, amely nyugat-afrikai esőerdőkből származik. Eredeti élőhelye lápok, mocsarak, folyóvizek, patakpartok árnyékos részei.
Különösen tágas paludáriumokhoz és nedves terráriumokhoz ajánlható, nagy méretű, emers (szárazföldi) formája akár 60 - 65 cm magasra is megnő, míg víz alatt (Submers formában) lényegesen kisebb marad, 40 - 45 cm magas. Víz alatt lassan növekszik, és a teljesen víz alatti létet nehezebben is szokja meg.
|
Tudományos név: |
Anubias hastifolia (Engler; 1893) |
|
Szinonímák: |
Amauriella auriculata, Amauriella hastifolia, Amauriella obanensis, Anubias auriculata, Anubias haullevilleana, Anubias laurentii |
|
Magyar név: |
Hosszúszárú vízilándzsa |
|
Család: |
Araceae (kontyvirágfélék) |
|
Csoport: |
Vízinövények |
|
Származás |
Nyugat-Afrika; Ghána, Nigéria, Kamerun, Zaire |
|
Természetes élőhely |
Erdei folyók és patakok árnyékos partjain, lápokban, mocsarakban. |
|
Elhelyezés |
Középen |
Erős, vaskos rizómával rendelkezik, amelynek mindig a talaj felett kell maradnia (talaj alá kerülve elrothad, elpusztul). A már meghonosodott növény átültetése problémás lehet, akár a növény pusztulását is okozhatja. A rizómából vékonyabb, zöldes színű gyökerek, felfelé pedig hosszú szárak erednek, ezeken a levélnyeleken ülnek a növény kemény, bőrszerű, sötétzöld, lándzsa alakú, enyhén hullámos levelei. A kifejlett levél kihegyesedő lándzsa alakú, a levéltő később nyílhoz hasonlóvá válik.
Egyszikű virágait buroklevél fogja körbe, fehér színű torzsavirágzata mind víz alatt, mind víz felett képes kifejlődni.

Elhelyezésekor fára, kőre kötözhetjük, vagy a talaj felszínére helyezve egy kővel, mint nehezékkel rögzítjük a talajon, később a rizóműból eredő gyökerek a talajba már fixen rögzítik. Sziklahasadékokba is helyezhetjük.
Gyenge, vagy közepes megvilágítást igényel, erősebb fény mellett lassabb növekedési üteme mellett algásodásra hajlamos lehet (ecsetalga, pontalga).
Külön tápozásra nincs szüksége, de ha tápozott medencében tartjuk, az természetesen elősegíti fejlődését. Az időszakos vas tápozást erőteljesebb színnel hálálja meg.
|
Magasság |
Ültetési sűrűség |
Növekedés |
Tartási nehézség |
|
45 - 60 cm |
20 cm2 / tő |
lassú |
könnyű ( 1 - 3) |
|
|
|
|
|
|
Fény igény |
Víz keménység |
pH |
Hőmérséklet |
|
közepes |
0 - 20 NKo |
5,5 - 9 |
22-28 °C |
Levelei kemények, ezen felül kalcium-oxalát kristályokat raktároznak, amely a vizi élőlények számára nem kívánatos, ezért néhány ritka kivételtől eltekintve ellenállnak a legtöbb halnak. Afrikai sügérek, aranyhalak medencéibe jó választás lehet, tányér- és ugarlazacoktól azonban óvjuk!
Szaporítani tőosztással lehet, ha megjelennek a gyöktörzsön leválasztható, önálló kis növénykék, akkor egy éles penge, olló segítségével külön vehetjük őket. Ahhoz, hogy a leválasztott kis növény is optimálisan fejlődjön, érdemes akkor levágni, ha már legalább 3-5 levéllel rendelkezik.
Források:
|
|