|
92.Füzéres süllőhínár
Tudományos név: Myriophyllum spicatum
Magyar név: Füzéres süllőhínár
Család: Haloragaceae
Csoport: vízinövények
Maximális magasság: 30 cm
Származás: Ausztrália és Dél-Amerika kivételével minden más földrészen megtalálható, még brackvizekben is előfordulhat. Észak-Amerikába mesterséges úton jutott el.
Természetes élőhely: Sekély vizek, lápok, mocsarak
Elhelyezés az akváriumban: Hátul,középen az akváriumban
Világítás: Intenzív
Hőmérséklet: 18-25°C
pH: 6-8
Keménység: 3-25NK°
|
Méret
|
Fényigény
|
Víz keménység
|
pH
|
Hőmérséklet
|
Növekedés
|
Tartása
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Külalak és jellegzetességek leírása
Fésűszerűen tollas levelei 3,5 cm hosszúak. A levelek négyesével alkotnak örvöt. Emers hajtásain a pirosas, kívül épszélű csésze-levelekkel takart apró virágai füzérben állnak. Szára néhány mm vastag, törékeny.
Tartása és szaporítása
Kozmopolita faj, bár trópusokon is előfordul, élőhelyeinek jelentős része a mérsékelt égövbe esik. Éppen ezért inkább hidegvízi akváriumokba való, meleg vízben hosszabb-rövidebb ideig tartható csak meg. Akváriumokon kívül kerti tavakba is ültethető. Ha tóban tartjuk, akkor általában az ősz folyamán tönkremegy, de gyökérrendszere még a téli fagyot is túlélheti, s ebből következő évben újra kihajt.
Akváriumokban tenyésztők is előszeretettel használják, remek búvóhelyet nyújt például elevenszülő fogaspontyok ivadékainak. Fényigénye nem olyan magas, mint némely rokonáé, közepes megvilágítottsággal már megelégszik. Külön tápozást nem igényel, enélkül is aránylag jó ütemben nő. A kemény vizet is jól tolerálja, akárcsak a pH-érték szélsőbb viszonyait (a lúgosabb vízben is jól érzi magát). Enyhén sótűrő, így egyes helyeken brakkvizekben is előfordul. Ügyeljünk rá, hogy a növényevő halak megcsipkedhetik, az erősen talajtúró halak pedig kitúrhatják töveit.
Érdemes visszametszeni, ha túlnövekedik, a levágott hajtásrészletekből szaporítható. A természetben gyakran megfigyelhető olyan helyeken, ahol a víznek magas az oldott nitrát, nitrit vagy foszfáttartalma. E káros anyagok felhasználásával segíti a vizek tisztulását és táplálékkonkurense számos algafajnak.
Ausztrália és Dél-Amerika kivételével minden más földrészen megtalálható, még brackvizekben is előfordulhat. Észak-Amerikába mesterséges úton jutott el.
Magyarországon is őshonos, nálunk főleg a mélyebb állóvizekben gyakori. A Balatonban a hínáros békaszőlővel (Potamogeton perfoliatus) együtt nagy hínártelepeket alkot.
Egyéb elnevezések
Népies elnevezései: süllőfű, tókefe, vízi kapor, tóborosta
Eng: Eurasian water-milfoil, Spike water-milfoil.
Egyéb köznevei: Stolístek klasnatý, Myriophylle en épis, Ähriges Tausendblatt, Akstusenblad
|