Volt egyszer, hol nem volt...   Volt az egyszeri akvárium, amely kavicsokat, némi műnövényt, mindenféle hajóroncsokat és egyéb akármiket, néha még némi szűrést is tartalmazott, átlagosan néhány száz decibelnyi berregéssel, főként, ha a rendszerbe a viszonylag gondos gazdi némi oxigén beoldását is eszközölte, no meg jó sok halat, hogy még véletlenül se merülhessen fel a biológiai egyensúly... Elég nehéz illusztrációt találni ehhez a műfajhoz, de azért sikerült...     Ha az akvaristának volt szépérzéke, mindezekből egészen tetszetős akváriumokat is össze lehetett hozni, de valljuk be őszintén, azért a múlt századi, "hagyományos" akváriumok többsége inkább a giccsparádéra hasonlított.     Aztán jöttek a megszállottak, és Hollandiában valami egészen új szemlélet kezdett gyökeret verni a múlt század 30-as éveiben, uram bocsá, növényeket raktak az akváriumba, még pedig szigorúan meghatározott geometriával és váltakozó növény csoportok által létrehozott színes szigetekkel. Nosza, a stílus mind a mai napig róluk neveztetik, Holland, vagy Dutch típusú akváriumnak.   Pongráczné Matina Barbara akváriuma   Végül elérkezett az az idő, amikor valaki úgy gondolta, miért ne lehetne a természet egy darabkáját, hegyeket, völgyeket, fenyőerdőket alkotni a víz alatt? És úgy 1990 tájékán megszületett a mai aquascaping, A természet leutánzásán alapuló akvakertészet fogalma Takashi Amano nevéhez fűződik, aki mesteri szintre emelte az akvakertészet, mi több, az akvarisztika fogalmát.   Takayuki Fukada, Japan: 2013 IAPLC Aranyérem   Ma már számtalan akvakertészeti irányzat létezik, ezek mindegyikében természetesen az akváriumi növényeké a főszerep, és a legtöbb irányzat arra törekszik, hogy minél jobban hasonlítson az elért eredmény a természet egy-egy szeletére, erlátványára.dők, mezők, sziklás hegységek látványára.