Stressz az akváriumban Kép: stresszes betta: a hal bőre foltosan kifakul. A stressz megszűntével visszanyeri eredeti színét. Bettasource.com   Mi okozza a stresszt, és hogyan hat ez halainkra?   A stressz egyfajta válaszreakció az élőlénnyel szembeni káros hatásokra. Minden egyes stresszállapot mélyreható hormonális változásokat idéz elő (emeli a katekolaminok, adrenalin és noradrenalin szintjét halakban éppúgy, mint az emlősökben), amelyek azután kihatnak a szervezet egészére, élénkítve a létfontosságú szervek - szív, légzőrendszer és agy - keringését és anyagcseréjét, és csökkentve a meneküléshez nem fontos szervek, többek közt az  immunrendszer, szaporodási és kiválasztási szervrendszerek részesedését a keringésből és a keringő táplálékból.   Az állatvilágban sokféle tényező okoz stresszt. Ezek valójában univerzálisak, ugyanis a legtöbb állat alapvető szükségletei hasonlóak.  Ilyen univerzális stresszorok például a környezeti paraméterek (pl. hőmérséklet, oxigénellátás) eltérései az optimális tartománytól, az elégtelen táplálék (minőség és mennyiség egyaránt lehet elégtelen), a nem megfelelő menedék a napfény vagy a ragadozók elől, és az igények kielégítésére irányuló társadalmi interakciók, például területi viták. Más stresszorok bizonyos állatcsoportokra vagy élőhelyekre jellemzőek. A szárazföldi lakosokhoz képest a halak és más vízi élőlények még több stresszhatásnak vannak kitéve, mert homeosztatikus (belső környezetük állandóságának fenntartására irányuló) mechanizmusaik nagymértékben egymásra épülve függenek egymástül, illetve a közvetlen környezetükben uralkodó körülményektől.   Minden, ami az állandóságot megborítja, stresszt okozhat a vizilényeknél, például stresszt okoz a  a víz sótartalmának, keménységének, kémhatásának, illetve a vízben oldott anyagok mennyiségének ingadozása, de akár a vízszint, vagy az áramlás nagyobb változása is, és természetesen a vízben oldott méreganyagoknak, és a vízben terjedő kórokozóknak való kitettség. Jelentős stresszt jelent minden viziállat számára a fogságba ejtéssel kapcsolatos fizikai és lelki trauma, a szállítás, költöztetés, vagy bármely kezelés, valamint a medence, mint zárt tér zsúfoltsága; amely éppúgy vezethet alultápláltsághoz, mint a nitrogén tartalmú szennyezőanyagok szintjének jelentős növekedéséhez. (1)   A stresszreakciók néha szemmel látható elváltozásokat, más esetekben mikroszkóppal azonosítható eltéréseket okoznak a viziállatok szervezetében, főként a kopoltyúk, máj, bőr és a vizeletkiválasztó rendszer szöveteiben.   A stressz egy olyan amorf kifejezés, amelyet nem alkalmaznak következetesen, és a meghatározására vagy mérésére használt eljárások is kiforratlanok halak és más viziállatok esetében. A stresszorok és stresszreakciók közötti kölcsönhatások rendkívül összetettek; és morfológiailag a stresszválaszokat a vizi élőlények esetében gyakran nehéz megkülönböztetni a szövetkárosodástól vagy a kompenzációs alkalmazkodástól (1)   A halak stresszre adott reakciói három fázisra oszthatók: elsődleges, másodlagos és harmadlagos (Barton 2002).  Az elsődleges fázis általánosított neuroendokrin válaszra utal, amikor a komaffin és vese sejtekből katekolaminok (adrenalin és noradrenalin) illetve kortizol szabadul fel. E hormonok magasabb keringési szintje másodlagos, fiziológiai és anyagcsere válaszokat vált ki, mint például a fokozott glikogenolízis és glükoneogenezis következtében fellépő hiperglikémia (magasabb vércukor szint), az artériák tágulata a kopoltyúszálakban, a szív megnövekedett verőtérfogata, valamint az immunvédekezés csökkenése (Gratzek és Reinert 1984).   Ez az első két fázis adaptívnak tekinthető, lehetővé teszik a halak alkalmazkodását és a homeosztázis (állandó belső környezet) fenntartását stresszhatások esetén.   Ezzel szemben a harmadlagos válaszok olyan szisztémás változásokat foglalnak magukban, amelyek során az állatok képtelenek lehetnek alkalmazkodni a stresszorokhoz, és az állatok általános egészségi állapota, beleértve teljesítményüket - növekedés, szaporodás, betegségekkel szembeni ellenállás és viselkedés - tartós károsodásához vezet (Barton 2002). (Gyakoraltilag ez a harmadlagos válasz az, ami krónikus stressz elnevezést kapott a kevésbé tudományos honlapokon, lásd alább. A reakció azonban semmiben sem különbözik az "akut" stressztől, csupán az a különbség, hogy a stresszt okozó faktor tartósan fennáll)   Stressz reakció által okozott fehér foltok. Pont olyan ez, mint amikor mi elsápadunk. Foto: Aquanswers.com   A test kétféle stresszt ismer fel.   Akut stressz:   Ragadozóval való véletlen találkozás, fogságban élő halaink számára a hálós befogás, a kézzel való megfogás, és végső soron állataink költöztetése is akut stressz reakciót válthat ki. Az akut stressz életmentő reakció, amely erősen beidegződött a gerinceseknél. Hirtelen jelentkezik, igen erőteljes, és gyorsan megoldódik vagy úgy, hogy a hal elpusztul, vagy úgy, hogy elmúlik a stresszt kiváltó ok.    Ugyanúgy, mint ahogyan embereknél tapasztalható „harcolj, vagy menekülj” reakció az idegrendszer közvetítésével katekolamin hormonokat, adrenalint, és nor-adrenalint szabadít fel a mellékveséből, a halaknál stresszhelyzetben adrenalin és noradrenalin szabadul fel a chromaffin szövetekből. A stresszhormonok hatásai is megegyeznek az emlősöknél tapasztalhatóakkal: emelkedik a légzésszám és a szívverés, a szervezet éberebbé válik, készen a menekülésre, és az anyagcsere a nem létfontosságú szervektől átirányítja a tápanyagot azokhoz a szervekhez, amelyeket a meneküléshez fontosnak ítél (szív, légzés, agy).   Ha nehezen találjuk a párhuzamot saját működésünkkel kapcsolatban, gondoljunk arra, amikor vezetés közben majdnem elütöttünk valamit, vagy átkelünk egy forgalmas útszakaszon – ilyenkor a szívverés és a légzés felgyorsul, a véredények összeszűkülnek, amitől elsápadunk, és az érzékszerveink felerősödnek. A test hirtelen felkészül, hogy megvédje magát, vagy hogy elmeneküljön a veszély elől.       Krónikus stressz:   A haltartásban sokkal problémásabb a stressz azon formája, amely tartós.   A halakban krónikus stresszt kiváltó tényezők lassan kezdődnek, és fokozatosan romlanak.   A halaknál krónikus stresszt okoznak a nem megfelelő haltartási körülmények, mint például a nem megfelelő akvárium méret, az agresszív társhalak, vagy a hiányos táplálkozás, illetve a víz minőségének különféle problémái A krónikus stressz okai nagyon különbözőek lehetnek, a fiziológiai válasz azonban csak részben különbözik, hiszen ugyanúgy katekolaminok, adrenalin és noradrenalin szabadul fel, ezeknek szintje azonban, miután a stresszt okozó tényező tartósan fennáll, tartósan magas marad. A zsírból és izmokból a szervezet felszabadítja energia tartalékait, és ugyanúgy, mint az akut stressz esetén, a túléléshez nem létfontosságú szervek (szaporodás, immunrendszer) működése csökken. A stressz állandósulásával az immunrendszer, vagy akár a vesék működése is teljesen leállhat, tartós károsodást szenvedhet!   Fontos, hogy minden haltartó akvarista megértse, hogy a tartási körülmények egyáltalán nem közömbösek a halakra és vizi élőlényekre nézve. A nem megfelelő tartási körülmények miatt tartós stresszben élő halak lassabban nőnek, kevésbé termékenyek, fakók a színeik, és nem természetes módon viselkednek, végső soron tartósan károsodhatnak, sőt, el is pusztulhatnak.   Néhány kísérletes tanulmány a halak stressz reakcióinak vizsgálatában:   A leglátványosabb akut stressz reakció halaktól, amikor nem megfelelő körülmények között tartották őket, egy tanulmány során látszott, amikor Zebradániókat (Brachydanio rerio) tartottak egy medencében, vagy külön medencében, de úgy, hogy lássák egymást egy ragadozó Jaguársügérrel (Parachromis managuensis). Azoknak a szerencsétlen dánióknak, amelyek egy medencében voltak a sügérrel, sokkal magasabb volt a corticosteroid hormon szintje, mint azoknak, amelyek csak látták a sügért, de másik medencében voltak, vagy azoknak a kontroll halaknak, amelyek egyáltalán nem voltak kapcsolatban a sügérrel. Érdekes, hogy azoknak a halaknak, amelyek csak látták a ragadozót, de nem voltak egy medencében vele, látványosan magasabb volt a hormonszintje, mint a kontroll halaknak.   Egy másik kísérlet során, amely szintén a látásra épült, egy csapat kalászhalat (Melanotaenia duboulayi) egy műragadozó segítségével üldöztek az akváriumban. Ezek a halak is sokkal magasabb corticosteroid hormonszintet mutattak, mint a kontroll csoport, még négy órával a kísérlet után is.   Egy további finomítás ebben a tanulmányban kimutatta, hogy ez a hatás a vadon fogott halaknál sokkal erőteljesebben jelentkezett, mint az akváriumban szaporodott társaiknál. A fogságban tartás és a kézhez szoktatás hatása is alaposan tanulmányozásra került. Néhány Nílusi tilápiát (Oreochromis niloticus) fél óráig egy átlátszó plexilappal egy 6 literes akváriumban óvatosan a falhoz szorítottak. Sokkal magasabb légzésszámot mutattak 5 percig a kísérletet követően, mint a kontroll csoport, akik szintén egy 6 literes akváriumban voltak, de nem szorították őket az üveghez.   Ezek a kísérletek jól mutatják az akut stressz reakciókat, viszont a rövid ideig tartó stresszek során előjöttek a krónikus stressz reakciók is, mert a falhoz szorított halak testében sokkal magasabb volt a corticosteroid hormon szint is még további 35 percig.   Ez a három kísérlet ugyan durvának tűnhet, és azok számára, akik már több éve tartanak halakat, úgy látszik, hogy az egyértelműen nyilvánvaló dolgokat tanulmányozták. Viszont ha szabványosítjuk a stressz faktorokat, és mérjük a hormonális reakciókat, akkor jobb rálátást kapunk, hogy a halak hogyan reagálnak szélesebb tartományú stresszt kiváltó hatásokra. Egyes ilyen stresszt kiváltó okokat ki tudunk szűrni az akváriumban, mint a ragadozó által okozott stresszt. Más okok, mint például a hálóval befogás elkerülhetetlen, ezért meg kell értenünk a halaknak okozott hatásait, és amennyire lehetséges lecsökkenteni azt.     A halakra ható stressz csökkentésének lehetőségei:   1.Biztosítsunk halainknak megfelelő méretű akváriumot. 2. Akváriumunkat ne telepítsük túl, minden egyednek legyen megfelelő tér az elvonulásra éppúgy, mint a mozgásra, ne alakuljon ki versengés, vagy területharc. 3. Telepítsünk megfelelő búvóhelyeket vizi állataink részére  4.Próbáljuk meg távol tartani a halaktól a stresszt okozó fenyegetéseket: macska, hangos gyerek, ragadozó társhal, stb. 5.Etessük rendszeresen megfelelő minőségű és mennyiségű élelemmel halainkat, hogy biztosan megkapják a számukra szükséges tápanyagokat 6. Megfelelő mennyiségű tápanyagot adjunk, a túletetés a keletkező méreganyagok révén éppoly káros, mint az alultáplálás 7.Biztosítsuk a megfelelő vízminőséget 8.Legyünk felkészültek, és hatékonyak, amikor a halakhoz, vagy az akváriumhoz nyúlunk, és próbáljuk minimalizálni a halakat zavaró, esetleges stresszt okozó körülményeket Források: (1) Morphologic Effects of the Stress Response in Fish by Claudia Harper and Jeffrey C. Wolf (2) S E Wendelaar Bonga: The stress response in fish - Pubmed (3) UF - IFAS: Stressz szerepe a halbetegségekben