Ammónium (NH4+) és ammónia (NH3) mérgezés az akváriumban   Az állati anyagcsere során a táplálékkal felvett fehérjékből ammónium és ammónia tartalmú vegyületek képződnek. A szerves hulladékok bomlásakor, mint például el nem fogyasztott élelem, növényi hulladék, szintén ammónium és ammónia keletkezik. Ha figyelemmel olvastad a biológiai egyensúlyról szóló fejezeteket, akkor talán rémlik:   kattints a képre az ammónium - ammónia - nitrit - nitrát fejezethez, ha felfrissítenéd tudásodat!   Ammónia mérgezés:  Új akvárium tünetegyüttes "New tank syndrome"   Normál körülmények között a vadon élő halaknak nincs ammóniamérgezési problémájuk, mivel millió vagy akár milliárd gallon vízben élnek, így az általuk termelt ammónia gyorsan felhígul, és beépül a nitrogénciklusba, ahol a természetben előforduló baktériumok méregtelenítik.   Akváriumunkban a nitrogénvegyületek körforgását magunknak kell kialakítanunk akvarisztikai boltban vásárolt baktériumkultúrából, vagy korábbi akváriumunkból (bejáratott szűrő, másik akváriumból származó akvárium víz) a szűrőbe, talajba, vízbe telepített nitrogénbontó, hasznos baktériumokkal. A baktériumok megtelepedése és kellő mértékű elszaporodása miatt célszerű friss akvárium esetén néhány hétig "üresen", állati élet nélkül járatni akváriumunkat.   A kialakult magyar szokásrenddel eltérően, ahol a legtöbb akvarisztikával foglalkozó honlap és csoport mindössze 3 - 4 hét bejáratási idő elteltével "megengedi" az akváriumi állatkák telepítését, a legtöbb külföldi szakirányú honlapon elhűlve fedeztem fel az ettől jócskán különböző adatot:   Új akvárium bejáratási ideje, mielőtt az állatokat betelepítenénk, LEGALÁBB 2 HÓNAP (8 hét (1)), de még a szívósabb halakkal gyorsított biológiai egyensúly megteremtésének esetében is legalább 4 - 6 hét (4), más kutatók 30 napot ajánlanak (6). A lényeg, hogy körülbelül 3 hét alatt keletkezik annyi baktérium, amely kis számú hal ammónia lebontásához elegendő, ezen felül azonban a nitritből nitráttá alakító baktériumok beindulását is be kell számítani az indítási periódusba, ami még legalább ugyanannyi időbe telik. Így a magam részéről azt gondolom, hogy   a vadiúj akvárium beindításához szükséges idő, mielőtt állatot is minden mérgezés veszélye nélkül telepíthetnénk a rendszerbe, legalább 6 hét, de inkább 2 hónap.   Ugyehogy ugye? Meglepő, bizony! Az első 3 héten az ammónia mérgezés veszélye, az ezt követő 3 hétben a nitrit mérgezés veszélye áll fenn (az utóbbi talán még halálosabb...)   Az ammónia mérgezés az egyik leggyakoribb vízminőségi probléma, amely főként újonnan kialakított akváriumokban, szállítótartályokban, vagy a halak gyógyszeres kezelését követően (antibiotikumok!), illetve bizonyos vegyszerekkel (pl. formalin, hidrogén peroxid, egyéb fertőtlenítő szerek) végzett kezelések után történik leggyakrabban. Az ammónia akut halálozást okozhat, de leggyakrabban szubletális stresszként jelentkezik (vagyis az állatnál akut, vagy krónikus stresszreakciót okoz, azonban nem öli meg).   Az akváriumban található magas ammónia szint valószínűleg a kedvtelésből tartott halak első számú gyilkosa. Bármilyen mérhető mennyiségű ammónia túlterhelt akváriumot (túl sok hal vagy túl sok étel), vagy nem megfelelő szűrőt jelez.   A halgazdaságokban az ammóniaszint általában a víz befolyásánál a legalacsonyabb, a kifolyásnál a legmagasabb.   Amikor a halakat olyan új tartályba helyezik, amelyben a biológiai szűrő nincs megfelelően bejáratva, vagyis a nitrifikáló baktériumok (Nitrobacter és Nitrosomas baktériumok) még nem szaporodtak el kellőképpen ahhoz, hogy a megnövekedett salakanyag mennyiséget képesek legyenek átalakítani, az ammónia szint gyorsan megemelkedik, és akár halálos szintet is elérhet (új tartály szindróma), mivel a hasznos nitrogénbontó baktériumok szintje még nem elegendő az ammónia nitritté, illetve a nitrit nitráttá való átalakításához.   From The Spruce / Alison Czinkota   A szakemberek gyakran felteszik a kérdést, hogy mikor tekinthető veszélyesnek az ammónia szint? A legjobb válasz az, hogy egy beépített akváriumban az ammónia, amennyiben a legkisebb mértékben is kimutatható, szűrési hiányt jelez. Vagyis:   Az akváriumban az ammónia ideális és normál mértéke nulla. *** Veszélyes, és akár halált okozó ammónia szintről 2mg/l feletti érték esetén beszélhetünk, ilyenkor azonnali intézkedések szükségesek.   A víz magas ammónia szintjének okai: Ha a nitrosomas baktériumok mennyisége nem elegendő, vagyis, ha a a biológiai szűrő kapacitás túl alacsony a halak által termelt ammónia eltávolításához, az ammónia szint megemelkedik. A nitritté alakítható ammónia teljes mennyisége a biológiai szűrés mértékétől függ a tartályban, ahol az akváriumi víz áthalad a nitrosomas baktériumokkal rendelkező felületen, így a biológiai szűrés akkor a legnagyobb, ha a  víz áramlása nem túl gyors (van idő arra, hogy a baktériumok elvégezzék a feladatukat), a biológiai szűrőfelület azonban minél nagyobb.  A vízbe öntött antibiotikumok a hasznos baktériumokra nézve éppoly halálosak, mint az elpuszítani kívánt kórokozókra. Antibiotikummal történő akvárium kezelés során tehát a biológiai szűrés is károsodik, a nitrifikáló baktériumok száma csökken, illetve akár el is pusztulhat az összes nitrogén lebontó baktérium. Ha ilyenkor nem figyelünk az antibiotikum hatását követően arra, hogy a lebontó baktériumokat újratelepítsük, az ammónium és ammónia lebontása nem fog végbemenni, következésképpen az ammónia szint emelkedni fog, kimutathatóvá válik, majd mérgező szintet ér el. Ugyanígy, ha a biológiai szűrőt erőteljesen tisztítjuk, eltávolítva a baktériumok nagy részét, hirtelen felszaporodhat az ammónia. (Főként, ha a szűrőközegeket csapvízzel mossuk át, amely a legtöbb esetben klórt/kloramint tartalmaz, pontosan a víz fertőtlenítése céljából. Ez a szűrőbacikat éppúgy megöli, mint a kórokozókat!) A   halgazdaságok és az akváriumok legnagyobb ammónia forrásai az el nem fogyasztott élelmiszerek, a bomló anyagok és a halak kiürülése során keletkező ammónia. Az algák és a nitrosomas baktériumok az ammónia fő fogyasztói, így a természetes vizekben ősszel és télen, akváriumunkban pedig túlzott lehűlés esetén az ammónia mennyisége megnövekszik, mivel alacsony hőmérsékleten csökken az algák és a baktériumok anyagcseréje. Az algák tömeges elpusztulása (akár spontán, akár algicid vegyszerek okozta) nemcsak csökkenti az ammónia lebontását, hanem növeli a bomló, elhalt algák miatt keletkező ammónia szintjét is. Túl sok hal (túlzsúfolt, túltelepített akvárium) él az akváriumban, amelynek biológiai szűrője nincs, vagy annak kapacitása nem megfelelő az akvárium méretéhez, illetve a halállomány által termelt szerves anyagokhoz képest, szintén erőteljes ammónia szint emelkedéshez vezet. Az ammónia mérgezés klinikai tünetei:   1. Általános tünetek: - Étvágytalanság, - apátia, - szabálytalan úszás, - viselkedési rendellenességek, - neurológiai tünetek (görcsök) 2. Sav - bázis egyensúly eltolódása: - sav-bázis egyensúly bázikus irányba tolódik,  - a keletkező alkalosis (a vér bázikus kémhatása, vagyis magas vér pH érték) ozmoregulációs zavarokat okoz, vagyis a sejtek és a szervezet folyadék - és ionháztartásának zavarát 3. Fokozott nyálka termelés 4. Vérbőség a kopoltyúkban, - Vörös vagy - vérző kopoltyúk, - krónikus mérgezés esetén diffúz nyálkahártya burjánzás; sápadt, vagy duzzadt kopoltyúk 5. A test színe a gázcsere zavara miatt (oxigénhiány) elsötétül 6. Hyperventilatio,  - vagyis megnövekedett légzési gyakoriság a halak úgy tűnik, hogy „levegőért kapkodnak” a víz felszínén (pipálnak) ​7. Stressz (akut és krónikus stressz reakció) Az akut ammónium és ammónia mérgezés stresszhez vezet, amely a betegségekkel szembeni ellenállást és az immunrendszer működését csökkenti. Ez - Másodlagos fertőzések forrása. ​8. Végül, a toxikus mértékű ammónia jelenléte a vízben akár azonnali Halál okozója is lehet **************************************************************** Környezetben észlelhető jelek: A tó, vagy az akvárium vize ammónia felhalmozódása esetén gyakran zavaros, és egyes esetekben akár döglött halak és el nem fogyasztott táplálék is szennyezi (hozzájárulva a problémához).   Az ammónia mérgezés diagnózisa: Előzmények: túltelepített akvárium új halak kerültek az akváriumba a szűrés fokozása nélkül, a rendszer irányítása megváltozott (új ember eteti a halat, megváltozott a táplálék típusa és mennyisége, csökkent a vízcsere gyakorisága, az elhalt növényeket és halakat nem távolítják el azonnal), nemrégiben vegyszeres kezelés zajlott újonnan létesített akvárium nemrégiben mosott biológiai szűrő vagy a biológiai szűrő meghibásodása. Klinikai tünetek apátia, viselkedési rendellenesség, fokozott nyáktermelés, oxigénhiány jelei, vörös, vagy vérző kopoltyú, étvágytalanság (ld fentebb).   Ammónia szint mérése cseppteszttel  A vízben lévő nem ionizált ammónia (NH3) mennyisége a víz pH-értékétől, hőmérsékletétől és sótartalmától függ. A magas pH és hőmérséklet illetve az alacsony sótartalom kedvez az ionizált (káros - NH4+) ammónia jelenlétének. Ha az ionizált ammónia 0,05 mg/l-nél nagyobb, illetve az össz mérhető ammónia mennyisége 2mmol/l felett van, azt a lehető leggyorsabban csökkenteni kell.   Kezelés: Azonnali lépésként tegyünk konyhasót (tiszta nátrium kloridot) a vízhez. Ez elősegíti a halak veseműködését, ezáltal a méregtelenítést is. (Ha nem áll rendelkezésedre olyan konyhasó, amely más ionokat nem tartalmaz, ne alkalmazd ezt a lépést! A jódozott só, illetve a magnéziumot és káliumot is tartalmazó tengeri só nem alkalmas a kezelésre!) Első sorban a tartályban lévő ammónia szint csökkentésére kell törekedni, ezt azonban nem szabad túl gyorsan végezni. A tartály vizét óránként 5%-kal csökkenve, és a leengedett víz helyére ugyanennyi ammónia mentes vizet töltve cseréljük le a tartály vizének felét, és mérésekkel gondosan ellenőrizve folytassuk a napi vízcseréket mindaddig, amíg az ammónia szintje már nem kimutatható. Előre láthatólag mintegy két hétre lesz szükség a víz méregtelenítésére. Csökkentsd a tartályban élő halak számát úgy, hogy másik tartályba telepítesz át belőlük néhányat. Gondosan ügyelj arra, hogy a másik tartályban lévő víz paraméterei ne térjenek el túlzottan az eredeti tartálytól, ugyanis ezzel sokkot okozhatsz a halaidnak. Ne etesd túl a halaidat! Gondosan ügyelj a táplálék mennyiségére, illetve a meghagyott táplálék azonnali eltávolítására. Fokozatosan csökkentsd az akvárium vizének pH értékét. A savi irányba tolódó egyensúly csökkenti a mérgező, ionizált ammónia szintjét (növeli a stabil, tüneteket nem okozó NH3 szintet, míg az NH4+ szint csökken) Növeld a biológiai szűrés kapacitását (szűrő nagysága, filtermédia cseréje, baktériumok telepítése, vagy újratelepítése). Szűrésre alkalmasak lehetnek az akvárium vizéből táplálkozó növények, akár az akváriumon belül, akár azon kívül, mint élő szűrőn át keringetve az akvárium vizét a növények gyökerein át. Ők első sorban ammóniából szeretnek táplálkozni... Szűrőbaktériumok betelepítése esetén ne ijedj meg, ha átmenetileg a nitrit szint megnő a tartályban, ez a biológiai lebontás első lépése. 1 - 2 hét alatt fog beállni az akvárium egyensúlya olyan szintre, amikor már a vízben sem mérhető ammónium, sem mérhető nitrit nincs jelen. Segítsd a biológiai szűrés hatékonyságát kémiai szűréssel (szén, édesvizi tartályban zeolit, különféle nitrát származékokat kötő gyanták) A következő 2 - 6 hétben 1 - 3 naponta mérd meg az ammónia szintet a tartályban A következő 6 - 8 hétben 3 - 4 naponta mérj nitrit szintet 6 - 12 hétig folyamatosan monitorozd a pH szintet A fejezettel szorosan összefügg a "Régi tank szindróma"  ahol szintén az ammónia felhalmozódására kerül sor, a kiváltó ok azonban a tartály pufferkapacitásának kimerüléséből ered, és a tartály vizének drasztikus savi irányú eltolódásán alapul.   Forrás: (1) Catfishwet.com - The water quality; The Nitrogen cycle (2) aun.edu.eg Ammonia poisoning - The New tank syndrome (3) Birdexoticsvet - Treating ammonia toxicity in an aquarium or a fish tank (4) MSD Állatorvosi kézikönyv - A halak rendellenességei és betegségei (5) PetMD.com -Nitrogénciklus (6) Researchgate (7) The Spruce Pets