|
A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus1 csoportja, rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 300 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum2 perm3 korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.
A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaru héjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez, léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott.
A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállat tartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök sajnálatos módon az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozták az azonos élettér és azonos táplálkozási szokások és étrend miatt kialakuló rivalizáció és területharcok miatt. A vörösfülű ékszerteknős ugyanis jóval agresszívabb, mint a mocsári teknős, ezért az őshonos faj a kialakuló versengésben mindig vesztes marad, a lehetslges élőhelyek csökkenése pedig vadon élő állományát nagy mértékben csökkentette.
Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák. A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket. Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat.
A teknősök testfelépítése főként a kültakaró és a légzés szempontjából különbözik az egyéb gerinces állatokétól.
A teknősök páncélja
Legszembetűnőbb a ragadozók ellen évmilliók alatt sokat bizonító páncél, amely két részből áll. A haspáncél, vagyis plastron és a hátpáncél, vagy carapax. Teknősfajonként a páncél szerkezete is lényegesen eltérhet egymástól, vannak fajok, akiknél a páncél szarulemezei felnőtt korban sem nőnek össze, például a kérgesteknős - Dermochelys coriacea -; ahol mozaikszerű darabok alkotják a páncélzatot, és olyan is akad, akinél a plastron és carapax zsanérszerűen illeszkedik (szelence, vagy zsanérteknős; Kinixys belliana), a tengeri és a lágyhéjú teknős haspáncélja pedig csak pontokban illeszkedik, fokozva ezzel az állat mozgékonyságát, a legtöbb fajnál azonban a hát - és haspáncélt vagy merev csonthíd, vagy porcos szalagok kötik össze.
A hátpáncél közepén hosszában gerinclemezek helyezkednek el, melyek a hátgerincet képző csigolyákkal összenőttek. A páncélzat csontos elemei fiatalabb korban általában lazán illeszkednek, majd később szorosan összenőnek. Az ezekből induló, kétoldalt folytatódó bordalemezek a bordákkal nőttek össze. A bőr elcsontosodásából végül kialakulnak a szegélylemezek.
Lábak:
A vízi teknősök nagy részének lábain az ujjak között úszóhártya alakult ki (ami a vízben való közlekedésüket segíti), a szárazföldi életmódot folytató vízi teknősök, illetve szárazföldi teknősök lábain az úszóhártyák visszafejlődtek. A szárazföldi teknősök lábai vaskos elefántlábakká alakultak.
Kültakaró, bőr:
A szárazföldi teknősök bőre igen vastag és erőteljesen pikkelyezett, ezért a kiszáradásnak remekül ellenáll.
Vigyázat! - Vizi teknőseink bőre sérülékeny, állandó nedvesítést igényel, ha kiszárad, abba az állat akár bele is pusztulhat!
Növekedés, élettartam:
A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.
Légzés, tüdő:
Minden teknős fajta oxigénszükségletét a légköri levegőből nyari. A teknősök tüdeje rekeszekből áll, mely a hátpáncél alatt helyezkedik el. A szilárd páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását, vagyis a tüdő nem képes a bordaizomzat segítségével a mellkas tágulása vagy összehúzódása révén kitágulni vagy összehúzódni, hiszen a páncél lemezek ebben megakadályozzák. E “hátrány” pótlására a teknősökben párosan elhelyezkedő tüdőizmokat találunk. Ezek feladata, hogy a levegőt a tüdőből kipréseljék, amikor összehúzódnak. Így állhatott elő az az érdekes helyzet, hogy amíg az egyéb gerinces állatok között a tüdők nyugalmi állapotban elernyednek (összeesnek), addig a teknősöknél a nyugalmi állapot éppen azt jelenti, hogy a tüdők levegővel teltek. Ez a vízi teknősök számára igen előnyös és hasznos, mert a halak úszóhólyagjának szerepét is átveszi. Ha a tüdők megbetegszenek, az állat merülőképessége elvész és a természetben élő teknős éhen pusztul.
Az anatómiai sajátosságokból adódóan a teknősök légzése jellegzetes, és a többi gerinces faj légzésétől merőben eltér. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből. A vizi teknősök légzés-mechanizmusa ehhez hasonló, náluk azonban a levegő kiármlása más szabályozással történik.
A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, így az oxigénben dús és oxigénszegény vér keveredik egymással.
Anyagcsere, hőszabályozás:
A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség, hogy testüket felmelegítsék.
Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget. Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek, hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba. Ha a víz hőmérséklete télen sem hűl le, ez a hibernáció elmarad, felnőtt teknősöknél megfontolandó, hogy mesterségesen hidegebb vizet biztosítsunk számára, és legalábbis egy részleges hibernációval, pihenőidőszakkal segítsük őket abban, hogy hosszú és egészséges életet élhessenek.
Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.
Párzás, szaporodás:
A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Az ivadékok tojásban fejlődnek ki (tengeri teknősöknél általában lágy héjú, szárazföldieknél meszes héjú a tojás).
A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágy héjú teknősé kicsi és kétágú. A penis a kloakába visszahúzható. A víziteknősök kizárólag vízben párzanak. Egyes viziteknős fajok kizárólag a tojásrakás idejére merészkednek ki a szárazföldre (pl. a fedeles pézsmateknős).
Akvarisztikai megfontolások, fontos alapszabályok és felszerelések
A lassú anyagcserével kapcsolatos akvarisztikai megfontolás; teknőseinknek nem tesz jót az elhízás, légzésüket, keringésüket is akadályozhatja, hiszen a páncélzat gátat szab annak, mi fér el azon belül. Így egy elhízott teknős élettartama nagy mértékben csökkenhet. A felnőtt vizi teknősöket ezért nem etetjük minden nap, csak heti 2 alkalommal, 3 - 4 naponta. Egy éhes teknős pár perc alatt megeszi a számára szükséges táplálékot.
Amennyiben teknőst tartunk, vagy szeretnénk tartani, nagyon fontos az UV-B lámpa, amelynek szerepe a D vitamin képzésében van, és ezáltal elengedhetetlen a páncél mindenkori jó állapotának fenntartásához. A korai teknős halálozás nagy részét ezen berendezési tárgy hiánya okozza kedvenceinknél! (Páncéllágyulás) Hiába adunk ugyanis calciumot teknőseinknek, ha a beépítéséhez szükséges D vitamin UV-B sugárzás híján nincs a szervezetben! UV-B híján napoztatni is lehet a teknőst, de ez legfeljebb átmeneti megoldásnak felel meg. Arra azonban ez esetben gondolnunk kell, hogy legyen az állatnak olyan búvóhelye, ahová, ha szükségét érzi, visszavonulhat.
A teknősök szárazföldön közismerten lassan haladnak. Erre jó példa, két elkóborolt teknős esete Nagy-Britanniában; egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt mindössze 5 kilométerre távolodott el gazdájától.
Teknősfajok osztályozása (életmód, illetve rendszertani kategóriák szerint)
A teknősök életmódjuk alapján két fő csoportra különíthetőek el, amelyet az angolszász nyelv igencsak jól elkülönít egymástól:
-
Tortoise minden olyan teknős faj, amely alapvetően szárazföldi életmódra rendezkedett be,
-
Turtle pedig az alapvetően vizi életmódot folytató teknősök elnevezése.
A magyar nyelv ebben a témában nem árnyal ennyire jól...
Honlapunkon első sorban a vizi életmódú teknősökről szeretnék egy gyűjteményt közreadni, életmódjukkal, tartási körülményeikkel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy csoportunk profilja az akvarisztika. A cikksorozat első sorban a Hazánkban kedvtelésből tartható fajokra, valamint az őshonos, szigorúan védett mocsári teknősre fog összepontosítani.
Rendszertanilag: A teknősök rendjének két alrendje a Nyakrejtő és a nyakfordító teknősök.
Nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjének családjai:
-
aligátorteknős-félék (Chelydridae)
-
tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
-
kérgesteknősfélék (Dermochelyidae)
-
Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae)
-
iszapteknősfélék (Kinosternidae)
-
nagyfejűteknős-félék (Platysternidae)
-
mocsáriteknős-félék (Emydidae)
-
földiteknősfélék (Geoemydidae)
-
szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
-
kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
-
lágyhéjú teknősfélék (Trionychidae)
-
Meiolaniidae - kihalt
Nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendje; 2 család:
-
kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
-
sisakteknősfélék (Pelomedusidae)
Na de hová is kerül a nyak, ha a fejét a teknős behúzza?
A nyakrejtő teknősöknél a fej és a nyak függőleges, a nyakfordítóknál pedig vízszintes tengely mentén kerül behúzásra S-alakban a páncél alá.
Mítoszok és legendák
És végül, a sok okosság után kikapcsolódásképpen:
A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség szimbóluma.
Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.
 v
Kurma (dévanágari:कुर्म, jelentése: "teknős"), a teknős, a hinduizmus mítikus alakja, Visnu isten második megtestesülése, avatárája. Kurma a hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg, a tejóceán kiköpülésekor a Mandara hegyet tartotta a hátán.
Egyszer, a régmúlt időkben imígyen szólott Visnu, a mindenség forrása az Őelőtte költői imákkal hódoló félistenekhez: Próbáljátok meg előállítani a halhatatlanság nektárját! Először is szórjatok a tejóceánba mindenféle gyógynövényt, zöldséget és fűszert, majd tegyétek meg a Mandara-hegyet köpülőfának, Vászuki kígyót pedig kötélnek, s köpüljétek a tejóceánt rendíthetetlenül!
A félistenek és démonok ezután hozzáláttak a tejóceán köpüléséhez. A Mandara-hegy lett a köpülőfa, Vászuki kígyó a kötél, Visnu egyik inkarnációja, egy hatalmas teknősbéka, Kúrma pedig az alap, hogy a súlyos aranyhegy el ne süllyedjen a tenger puha talajában. A démonok a kígyót a feje felől, a félistenek pedig a farkánál ragadták meg. Húzták-vonták sokáig, minden erejüket beleadták, ám különösebb eredmény nélkül. Vászuki a sok rángatástól tüzet okádott, így a démonok lombtalan, kormos fákhoz lettek hasonlatosak, mint az erdőtűz utáni erdő. Végül maga Kúrma is áldását adta a köpülésbe, mire a háborgó óceán kiadta első termékét, a pusztító haláhala mérget. Ezt az előző korszak felgyülemlett szennyének tartják. A félistenek rémülten fordultak a nagyhatalmú Sivához, s kérték, mentse meg a világot e méregtől. A könyörületes Siva a tenyerébe gyűjtötte a mérget, majd megitta a haláhalát. (A hathatós méreg gyűrű alakú kék nyomot hagyott Siva torkán, akit azóta kéktorkúnak neveznek.)
A tejóceán köpülése ezután újult erővel folyt tovább. A Mandara-hegy szirtjei egymásnak csapódtak, tűz ütött ki, amit Kúrma a négy égtáj felé nyújtott lábaival az óceán vizét paskolva oltott ki. A permet mindenkit felfrissített. Az alaktalan víztömeg lassan formálódni kezdett, és megszületett a Nap, a Hold s a Sarkcsillag. Visnu a sarkcsillagot a hegy tetejére tűzte, a Nap s Hold körülötte táncolt. Így keletkezett az évszakok váltakozása, a növények termőre fordultak, az állatok táplálkoztak, párosodtak, vándoroltak és téli álomra húzódtak. Megjelentek az őselemek, a föld, a tűz, a levegő és a víz. A kiperdülő őselemeket Visnu négy kezével ragadta meg, a tűz lett a harci korongja (szudarsan csakra), a víz a lótuszvirágja (padma), a szél a kagylókürtje (sankha) és a föld a buzogánya (gada), maga pedig éterként áthatotta az egész mindenséget. Ezután jelent meg Laksmí, a bőség, jószerencse istennője, aki elhozta ajándékait is: Szurabhit, az életadó csodatehenet, a kívánságteljesítő kalpa-vrksát, a legtündöklőbb kausztubha- és padmarága ékszert s egyéb kincseket. Az óceánból ezután egymást követően bukkantak elő a köpülés termékei: Airávata, a négyagyarú elefánt, Uccshaisravá, a hétfejű hófehér táltos paripa, a szépséges apszarák (akik a félistenek bolygóin a szórakoztató hölgyek szerepét töltik be), majd Váruni, az iszákosokra felügyelő félistennő, s végül Visnu részinkarnációja, az orvostudomány szakértője, a gyönyörűszép Dhanvantarí, kezében a halhatatlanság nektárát rejtő korsóval.
Idegen szavak:
1. monofiletikus - közös őstől származó csoport (>>>)
2. Paleozioikum - földtörténeti korszak, 541 millió évvel ezelőttől 241,92millió évvel ezelőttig tart (>>>)
3. Perm - földtörténeti korszak, a hat közül a legutolsó.
298,9 ± 0,15 millió évvel ezelőtt kezdődött és 251,902 ± 0,024 millió évvel ezelőtt végződött. (>>>)
Források:
Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
