A halak szervezete és biológiai felépítése, alapvető élettan

---

 

A hal teste fejre, törzsre és farokra tagozódik. Ezek aránya is eltérő lehet. Egy hal méretét megadhatjuk a teljes hosszúsággal, amikor a farkúszó is beleszámít, vagy csak a testhosszal, farkúszó nélkül. A méretekre jellemző, hogy a halak között vannak igazi parányok 12 mm-rel és vannak édesvízi óriások is 3 méteres testmérettel. Súlyuk is eltérő, 10-12 gramm és kb. 500 kg közötti. Életkoruk általában 4-15 év között van. Az ikrázó fogaspontyok (szezonhalak) rövidebb. 1-1,5 éves életciklusúak, míg a harcsák elérhetik a 30-40 évet is. A halak növekedésének -mint a fáknak - nincs felső határa.
A fejen elöl találhatók az orrlyukak (vagy szaglógödrök) és a száj. A szájnyílás helyzete alkalmazkodott a környezeti feltételekhez. Megkülönböztetünk alsó-, vég- vagy felsőállású szájat. A víz felszínén élő és onnan táplálkozó halak szája felsőállású, mint például a baltahasú lazacok, a csontnyelvű halak vagy a pillangóhalak. A talajon élő és onnan eleséget gyűjtő halak szája alsóállású. mint pl. a páncélosharcsák és a csíkhalak. A szájat övezhetik tapogató érzékszervekké alakult bajusz szálak.

 

 

A hal jól fejlett szemei többnyire oldalállásúak, a fej elején találhatók és közellátásra alkalmasak. Félhomályban és derengő fényben is viszonylag jól látnak.

A halak bőrének felső része a többrétegű hám. A hámban találhatók az érzékelőpálcikák (idegvégződések), amelyek az áramlást, vízmozgást érzékelik, vagyis a tapintásra szolgálnak. Nem csupán a közvetlen közelben álló vagy mozgásban lévő tárgyakat érzékelik, hanem a távolabb lévőket is. Ilyen pálcikák a hal egész felületén előfordulhatnak hol ritkábban, hol sűrűbben. Ha a halak oldalát megfigyeljük, a legtöbb esetben egy jellegzetes apró lyuksort veszünk észre, az ún. oldalvonalat. Ezek a lyukak biztosítják a kapcsolatot az érzőbimbók és a külvilág között. Ezek a bőr alatti keskeny csatornában lévő pálcikaszerű idegvégződések pótolják a hiányzó hallószerveket, és felveszik a víz áramlásával, nyomásával és rezgésével kapcsolatos ingereket. Az oldalvonal lehet hosszabb, rövidebb, sőt hiányozhat is.
A hám alatt elhelyezkedő irhában képződnek a pikkelyek, amelyek a testet védik. Ugyancsak a bőrben vannak a halak változatos színezetét adó festékanyagok. festéksejtek. A halak ezüstős, fénylő színét tükröző kristályok (guanin) okozzák.

A díszhalak belső felépítése

A halak váza vagy porcos (cápák, ráják), vagy csontos. Legfontosabb részei: a fejváz, a gerincoszlop (csigolyák), a csigolyákhoz kapcsolódó bordák, a függesztőövek és az úszók váza, valamint az izomkötegeket egymástól elválasztó, elcsontosodott kötőszöveti hártyák, a halszálkák. A hal testsúlyának 60-65%-át az izomzat alkotja.
Három izomcsoportot különböztetünk meg, úgymint fej-, úszó- és törzsizomszövetek. Ez utóbbi teszi lehetővé — a két oldal szöveteinek váltakozó összehúzódásával — a hal hullámosan haladó mozgását és a farok csapásait. Az úszóhólyag rendeltetése, hogy — a víznyomáshoz igazodva — a hal fajsúlyát szabályozza, lehetővé téve ezzel a hal lebegését. A nyílt úszóhólyagos halaknál az úszóhólyagot egy levegőjárat köti össze a bélrendszerrel, míg a zárt úszóhólyagosoknál ilyen összeköttetés nincs, a gázt egy belső mirigy állítja elő. Fontos tudni, hogy a néhány napos ivadéknak — mind a nyílt, mind a (később) zárt rendszer esetén — fel kell jönnie a vízfelszínre, hogy az úszóhólyag megtelhessen levegővel.

A sügér csontváza. (Brehm)   1 = homlokcsont; 2 = elülső homlokcsont; 3 = rostacsont; 4 = hátulsó homlokcsont; 5 = alsó nyakszirtcsont; 6 = ikcsont; 7 = falcsont; 8 = felső nyakszirtcsont; 9 = külső nyakszirtcsont; 10 = oldalsó nyakszirtcsont; 11 = az ikcsont nagy szárnya; 12 = csecscsont; 13 = sziklacsont; 14 = az ikcsont szemgödri nyúlványa; 15 = elülső ikcsont; 16 = ekecsont; 17 = köztes állkapocscsont; 18 = felsőállkapocs; 19 és 19' = szemgödörcsontok; 20 = orrcsont; 21 = halántékpikkely; 22 = szájpadláscsont; 23 = halántékcsont; 24 = harántcsont; 25 = belső szárnycsont; 26 = járomcsont; 27 = dobcsont; 28 = fő kopoltyúfedőcsont; 29 = a nyelvcsont szarva; 30 = elülső kopoltyúfedőcsont; 31 = kapocscsont; 32 = alsó-; 33 = középső kopoltyúfedőcsont; 34 = fogascsont; 35 = csukócsont. aaa = csigolyák; b = összenőtt farokcsigolyák; ccc = harántnyujtványok; dd = összenőtt harántnyujtványok; ee = bordák; ff = szálkák; gg = felső ívszárak; hhii = a hátúszó támasztói; kkll = a hátúszó tüskéssugarai; mm = a 2-ik hátúszó puha sugarai; nn = a farokúszó tüskés-; o = farokúszó puhasugarai; pp = alsó ívszárak; qq = az alsóúszó támasztói; r = az alsóúszó tüskéssugarai; s = az alsóúszó puhasugari. AB = a két részre osztott lapockacsont; C = felső karcsont; D = orsócsont; E = singcsont; F = 4 kéztőcsont; G = a singcsonthoz csatlakozó úszósugár; H = osztott úszósugarak; JK = a vállöv alkotórészei; L = a hasúszó függesztője; M = a hasúszó tüskés-; N = a hasúszó puhasugara.

 

Ha az ivadék nem tudja megtölteni az úszóhólyagját, akkor az hasonúszó marad. Az ivari (nemi) különbségek lehetnek elsődlegesek (primer) és másodlagosak (szekunder) . Az elsődlegesek közé tartoznak az ivarszervek, amelyek a hal testében találhatók, és így nem láthatóak. Külsőleg többé-kevésbé csak az ivarnyílásokat figyelhetjük meg, de a legtöbb esetben ezek nem nagyobbodnak meg látványosan, így a nemek közötti különbség megállapításában nem segítenek. Általában tehát csak a másodlagos ivari jellemzőkről beszélünk, amikor az ivari különbségekről van szó, és az akvaristák is ezeket az ismereteket használják fel a nemek kiválasztásakor. Sok olyan halat ismerünk, melyek hímjei és nőstényei jól megkülönböztethetőek, sőt néha kifejezetten ivari kétalakúságról (dimorfizmus) van szó. Az eltérések más esetekben egészen jelentéktelenek, s a nemeket csak szaporodáskor lehet megfigyelni. Az ivari különbségek nagyon változatos módokon nyilvánulhatnak meg, pl.: különböző testméret a hím és a nőstény egyed közt, élénkebb színek a hímeken (dichromatizmus), vagy az úszók alakjának, méretének különbözőségei, esetleg nászkiütések megjelenése.

A halak rendszerint ikrával szaporodnak, de vannak elevenszülő halfajok is. A rövid életű ikrázó fogaspontyok már 6 hetesen szaporodhatnak, de a nagy testű harcsák, egyes afrikai sügérfajok csak több év után lesznek ivarérettek. Az ikrák száma és mérete jellemző minden egyes fajra. Vannak 1-2 ikrát rakó és vannak több ezret ikrázó halfajok. A halak első életszakasza (magzatfejlődés) az ikrán belül játszódik le, és a megtermékenyítéssel kezdődik. Először is megindul a csírafejlődés, majd kialakul a fejdudor, a szemkezdemény, a farokkezdemény, és később megindul a szívverés. Az első szakasz végét az ikraburok felszakadása jelzi. Az ikrahéj elhagyásával kezdődik a második életszakasz, az ún. lárvaállapot, és tart a szikzacskó felszívódásáig. Amikor a lárva táplálkozni kezd, akkor kezdődik a harmadik szakasz. Ez a zsenge ivadék kor. Ilyenkor biztosítanunk kell a megfelelő méretű és minőségű táplálékot. A negyedik szakasz már az ivarérettség állapota.

Akvarisztika ABC-2020