Sternotherus carinatus - Fedeles pézsmateknős Borotvahátú pézsmateknős, Pengehátú pézsmateknős   A Sternotherus carinatust itthon fedeles pézsmateknős néven ismerik, ám sokkal találóbb az angolszász elnevezése, razorback, vagy razor - backed musk turtle; vagyis borotvahátú, vagy pengehátú, ami teknőjének élben való találkozására sokkal inkább jellemző elnevezés. A latin carina szó sem fedelet, sokkalta inkább sarkantyút, peremet jelent, vagyis inkább sarkantyús, vagy peremes teknős felelne meg a tudományos név fordításának. Német nyelvterületi elnevezése: Dach-Moschusschildkröte, vagyis háztetős pézsmateknős. Nyilván a magyar fedeles elnevezés is a háztetőre vonatkozna, ám az asszociáció a fedél szóról manapság nem a háztető felé vezet. (Elnevezése nyilvánvalóan még a régmúltban, a faj felfedezésének és beazonosításának korában, a XIX. század vége felé keletkezhetett, amikor még a fedél szó sokkalta használatosabbnak számított a magyar nyelvben, mint a ma divatos háztető megnevezés)   Fotó: © NeMo - Nemessányi Mária   A nyelvészeti kitérőt követően rátérnék a faj ismertetésére, amelyről vajmi kevés háttéranyag található az interneten. Tudományos nevének alakulása és szinonímái:  Aromochelys carinata GRAY 1856: 266 Goniochelys triquetra AGASSIZ 1857 Cinosternum carinatum BOULENGER 1889 Aromochelys carinatus — RHOADS 1895: 384 Aromochelys carinatus — BRIMLEY 1910 Sternotherus carinatus — STEJNEGER 1923 Sternotherus carinatus — CONANT & COLLINS 1991 Kinosternon carinatum — BECKER & MÜLLER 1997 Sternotherus carinatus — CROTHER 2000 Kinosternon carinatum — BONIN et al 2006   Gray ezt a fajt az Állattani Társaság 1855. november 13-i ülésén mutatta be. A nyomtatott leírás azonban csak 1856 szeptemberében jelent meg.   A Kinosternidae családba tartozó teknősfaj.    Az Egyesült Államok déli részén őshonos; Alabama, Arkansas, Louisiana, Mississippi, Oklahoma, Florida és Texas államokban.   Nagyobb méretért katt a képre! © Nemessányi   A borotvahátú pézsmateknősök gyakoriak a közepes és nagy folyású patakokban és folyókban, és néha mocsarakban és tavakban is megtalálhatók. Olyan víztestekkel hozták kapcsolatba, amelyek homokos vagy sziklás aljzattal rendelkeznek, és vizük tiszta, nem zavaros. A több holtfás és vízi növényzettel rendelkező helyek jótékony hatással vannak a teknősök sütkérezésére. Az egyének hajlamosak magasan a víz felett ülni holtfákon sütkérezés közben. Sütkérezni mindkét nem képviselői szeretnek, ám a szárazföldre ritkán, jobbára csak a tojásrakás idején merészkednek ki. .   ÉLETMÓD: Vízi élőlény, ideje nagy részét sekély, növényekkel sűrűn benőtt, lassan mozgó patakokban, tavakban, és mocsarakban tölti. Általában csak akkor merészkedik a szárazföldre, amikor a nőstény tojásokat rak.   A borotvahátú pézsmateknősök nappali életű fajok, amelyek tevékenysége a reggeli és a késő délutáni órákra koncentrálódik. A teknősök a vízben elbújó holtfát, sziklákat vagy hasadékokat használnak elrejtőzésükre, gyakran ásnak ezek alatt, hogy teljesen rejtve legyenek.          Az elterjedési terület délebbi részein élő egyedek az év hosszabb időszakában aktívak. Ezek a teknősök vízi hibernálók, vagyis a víz hőfokának csökkenésével egyidőben télien inaktív fázisba kerülnek, nagyon keveset mozognak és csak nagyon keveset, vagy egyáltalán nem esznek. Fagytűrő képességük nem olyan fejlett, mint a szárazföldi hibernálóké.   A FAJ JELLEGZETESSÉGEI: A páncél borításai a világosbarnától a narancssárgáig terjednek, sötét csíkokkal, amelyek az életkorral jellemzően elhalványulnak. A carapax (hátpáncél) tojásdad, és felfelé dől, így egy háromszög alakú, magas kupolájú héjat alkot, melynek középső gerince (középi gerinc a csigolyákon) a kétoldali hátpáncél lemez felől szögben találkozik. A háromszög alak miatt átfedés van a gerincpikkelyek között. A hátpáncél hossza 10,2 és 11,7 cm között változik.   © NeMo - Nemessányi Mária A fotón jól látható hogy a carapax a gerincvonalnál háztatő szerű szöget zár be. Főként a fiatal teknősöknél kifejezett, a korral előre haladva kissé legömbölyítettebbé válik.   A plasztron (haspáncél) sárgás színű, és hiányzik belőle a guláris (a héj elülső részében, a fejhez közel található), így tizenegy helyett csak tíz plasztronlemezből áll. A kisebb plasztron haspikkelyei finom csuklózattal illeszkednek a mellpáncélzathoz, és egy kisebb analis bevágást is tartalmaz.   © NeMo - Nemessányi Mária Ezen a képen jól látszik a plasztron szerkezete és színe.   A pézsmateknősök általános nevüket a híd mentén (a héjnak azon része, ahol a felső és az alsó rész találkozik) a mirigyek által termelt erős és kellemetlen szagú váladékról kapták. Ezek a váladékok valószínűleg elriasztanak néhány ragadozót.   A bőr színe a szürkétől a rózsaszínen át a világosbarnáig terjed, kis sötét foltokkal, és az enyhén kampós állkapcsokon kis sötét csíkok láthatók. A S. carinatus állán egy kinövéspár, "bőr csap"(eng: barbel) található, fejük közepes méretű, orruk csőszerű.   © NeMo - Nemessányi Mária Speedy portréján jól láthatóak az áll alatti bőr csapok, amelyek tapintó szervként szolgálnak.   Úgy gondolják, hogy az állon lévő bőrkinövés, vagy "csap" pár egy érzékszerv, amelyet a teknősök arra használnak, hogy a sáros talajban a zsákmányt észleljék. Nem bizonyított, de egyes feltételezések szerint ugyanezzel a valószínűleg tapintásra szolgáló érzékszervvel állapítja meg a hím teknős a párzáskor a másik teknős ivari hovatartozását.   A hímeket hosszabb és vastagabb farok, valamint a combokon és a hátsó végtagokon durva pikkelyfoltok jellemzik. Kevés egyéb szexuális dimorfizmus van, bár a hímek valamivel nagyobbak lehetnek, mint a nőstények.   A nőstények körülbelül 4 - 5 éves korra, a hímek 5 - 6 éves korukra lesznek ivarérettek, ekkor a nőstény páncélja kb 10 cm-es, míg a hímeké 10 - 12 cm. Az életkor előrehaladtával a hátpáncél  pikkelylemezein sötét csíkok jelennek meg, amelyek később elhalványulnak.   UDVARLÁS, SZAPORODÁS, UTÓDOK: A nőstény borotvahátú pézsmateknősök ovulációs méretű tüszői április végétől július elejéig termelődnek. Az udvarlás és a párzás tavasszal történik. Úgy tűnik, hogy a Sternotherus carinatus udvarlása és párzási aktusai megegyeznek a S. odoratus-szal, és három fázisban zajlanak le: 1. A tapintási fázisban a hím kinyújtja a fejét, hátulról közeledik egy másik teknőshöz, hátulról rálép egy másik teknősre, hogy meghatározza a teknős nemét. Egyes szerzők lehetségesnek tartják, hogy nem szaglás, hanem az állon található bőr csapok segítségével határozza meg a teknős a másik egyed nemi hovatartozását. A társak észlelésén és az áll kinövések lehetséges használatán kívül keveset tudunk a borotvahátú pézsmateknős kommunikációjáról és észleléséről. Ha a teknős nőstény, a hím az oldalára költözik, és az orrával megböki a teknős hídját. 2. A rögzítési fázisban a hím közvetlenül a nőstény páncélja fölé helyezi a plasztronját, és mind a négy karmos lábával megragadja a nőstény carapaxának széleit. A hím megmozgatja a nőstény farkát, hogy hozzáférjen a kloákához. 3. A koitális pozicionálás során a hím kinyújtja a fejét, és elkezdi dörzsölni és harapni a nőstény fejét. A nőstények megtermékenyítését követően a fészeképítés és a tojások lerakása után nincs szülői gondoskodás. A hímeknek az utódok szempontjából a párzást követően nincs további szerepük. Az egyedek  párjainak száma nem ismert.   © NeMo - Nemessányi Mária   A fészkelési időszak májustól júniusig tart, de előfordulhat korábban is a délebbi, melegebb elterjedési területeken. A nőstények szezononként két-három fészekbe tojhatnak, fészkenként 1 - 7 tojást raknak le.   A tojások fehérek, elliptikusak, héjuk törékeny. A lappangási idő 110-120 nap (3 - 4 hónap). Az utódok nemét a legtöbb teknős fajhoz hasonlóan a környezeti hőmérséklet határozza meg. Közepes környezeti hőmérséklet esetén hím, ettől eltérő, akár hidegebb, akár melegebb hőmérsékleten női utódok kelnek majd ki a tojásokból. Egy kísérleti vizsgálat során az összes hím 27 Celsius-fokon, az összes nőstény pedig 22 Celsius-fok alatti vagy 30 Celsius-fok feletti inkubáláskor született.   Speedy és Youkine 2014 Fotó: © Son - Nemessányi Éva   A lappangási időszak (kikelésig eltelő idő) három-négy hónapig tart, majd augusztusban és szeptemberben kelnek ki a teknős babák. A S. odoratus nőstények egész télen képesek tárolni az előző őszi spermiumokat, és ez igaz lehet a S. carinatusra is (tudományos feltételezés, bionyítva még nincs). A kikelő fiókák páncélhossza általában 23-31 mm.   ÉLETTARTAM A vadon élő borotvahátú pézsmateknősök pontos élettartama nem ismert. Fogságban általában 20 évig élnek, a leghosszabb élettartam, amelyet feljegyeztek, 29 év volt.   © NeMo - Nemessányi Mária Legtöbbszörcsipesszel etetjük, de a fotó kedvéért azért néha kézből is lehet. Ujjakra vigyázni! Bár fogai nincsenek, a szájának szarukávája meglehetősen kellemetlen élményt nyújthat. Balra az a nagy halom egyetlen adag mulm, amit a teki termel. Ennek sokszorosa lehet a napi termés! (lásd majd szűrés, takarítás, vízcsere)   ÉTREND, TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK: Az elképzelésekkel és legendákkal ellentétben mindenevő, bár kisebb halakat, rovarokat, lárvákat, apró rákokat és csigákat eszik elsősorban, nem veti meg a hínár és alga kosztot sem. Első sorban azonban ragadozó. Főként vízben táplálkozik. A faj táplálkozási szokásai mindenevők, táplálékuk rovarokból, magvakból, dögből, rákokból, kétéltűekből és vízinövényekből áll. Nem vetik meg a puhatestű étrendet, amely könnyű zsákmány révén könnyebben hozzáférhető számukra. Érdemes az alábbi, Carla Atkinson által 2013-ban publikált tanulmány összefoglalót elolvasni, melynek lényegét lefordítottam.   A képre kattintva az eredeti cikket is elolvashatod, egy összefoglalást találsz itt magyarul:. Carla L. Atkinson: Razor-Backed Musk Turtle (Sternotherus carinatus) diet across a gradient of invasion - A borotvíhátú pézsmateknős étrendje az inváziós grádiens szempontjából   Az édesvízi teknősök étrendje gyakran tükrözi a környezet táplálékforrásainak elérhetőségét. Ennek megfelelően a fenéken táplálkozó teknősök étrendje jellemzően bentikus (fenéklakó) makrogerinctelen faunából (például rovarokból és puhatestűekből) áll. Azonban a fenéklakó rendszerek összetétele sok édesvizi ökoszisztémában változott meg az invazív, idegenhonos fajok - például a kéthéjú fajok közül az ázsiai kagyló - corbicula fluminea - betelepülése miatt. Carla L. Atkinson 2013-ban végzett felmérésében Oklahoma délkeleti részén tanulmányozta a Sternotherus carinatus (borotvahátú pézsmateknős, fedeles pézsmateknős) étrendjét a corbicula előfordulási sűrűsége szerinti három zónában: corbicula nélkül, közepes corbicula denzitás és nagy corbicula denzitás mellett. Feltételezte, hogy az étrendben a corbicula összetétele növekedni fog azokon a területeken, ahol nagy sűrűségben van jelen. A teknősöket könnyűbúvárok fogták ki patakokból és hegyi folyókból, és egy éjszakán át voltak fogságban székletminták gyűjtése céljából.  Az étrend hasonló volt a S. carinatus étrendjének korábbi tanulmányok során talált összetételéhez, kivéve, hogy a corbicula az étrend új összetevőjévé vált, és az étrend túlnyomó részét alkotta azokon a területeken, ahol a corbicula nagy sűrűségben él. Egy relatív fontosságú index (iRi) azt mutatta, hogy a nagy, és közepes corbicula sűrűségű területeken a corbicula vált a legfontosabb zsákmánnyá, de értelemszerűen hiányzott az étrendből azokon a területeken, ahol nem települt be a corbicula kagyló. A felmérés adatai szerint azokon a területeken, ahol a corbicula invazív fajként nagy mértékben elszaporodott, a S. carinatus étrendjének változatossága csökkent, annak nagy részét a puhatestű corbicula tette ki.   A felmérések alapján a teknősök tápláléka a corbicula nélküli területeken jóval változatosabb volt, nagy arányban tartalmazott rovarokat, rákokat, haslábúakat (Gastropodák, csigák),  folyami kagylókat és magvakat is.   Szívesen fogyasztott eleségek: Apróra vágott giliszta, Lisztkukacok, Tücskök, csótányok, Vízi csigák, Vágott kagyló, Apróra vágott hal, vagy apróhal (fagyasztott viaszlazac például), vérféreg (fagyasztott), Fagyasztott teknős étel (teljes értékű),  Teknős pelletek, VITAMIN, Békalencse. Teknősök részére kapható olyan pelletált vitamin is, amiben a vitaminokon kívűl bőven van calcium is. A vízbe helyezhető teknős calcium jócskán keményíti a vizet, plusz az összes koszt magára vonzza, a teknős pedig hát... nem igazán fogja megenni! Ma már olyan vitaminkészítmány is kapható, amiből az egyik kínált falatra egyetlen cseppet kell csak helyezni étkezésenként, és mindent tartalmaz, amire a teknősnek extrában szüksége lehet (Vitamin, calcium, ásványi anyagok, nyomelemek)   Jó, ha tudod: Tekintettel arra, hogy ateknős belső szervei egy páncélzatba vannak zárva, ahola hely pontosan annyi, amennyi, a teknősödnek nem tesz jót, ha elhízik. Persze a babáknak lehet kínálni egy-egy falatot akár naponta is, ha érdekli, úgyis odajön, ha nem, akkor nem fogja kérni (etetés szigorúan csipeszből, ha az akvában etetsz!), az ajánlott rendszer azonban a heti 2 etetés, 3 - 4 naponta. Így az elhízás és az ebből következő élettartam csökkenés elkerülhető.   A felnőtt példányok télen részleges hibernációba vonulnak, lelassulnak, kevesebbet esznek, és a víz alján kuckót készítenek maguknak, általában faágak alá. Levegőért persze fel kell jönniük.   © NeMo - Nemessányi Mária A képen a táplálékon és a falatozás technikáján kívül az úszóhártyákkal felszerelt láb is jól látszik.   Ökoszisztéma szerepek A borotvahátú pézsmateknősök köztes ragadozók a táplálékláncban, ragadozóként és zsákmányként egyaránt szolgálnak. Mindenevők; főként  rovarokkal, puhatestűekkel, rákfélékkel és növényzettel táplálkoznak. Étrendjük abból áll, ami könnyen elérhető számukra.    Prédaként a tojások a mosómedve (Procyon lotor) és a nyest (Mephitis) táplálékául szolgálhatnak, míg a nagyon sebezhető, apró fiókákra és fiatal egyedekre számos állat vadászik; ragadozó búvárbogarak (Dystiscidae), édesvízi sügér (Micropterus), bikabékák (Lithobates catesbeianus), kígyók, például királykígyó (Lampropeltis getula), valamint a piscivorkistrodon madarak, például a varjak (Corvus) és a kopasz sasok (Haliaeetus leucocephalus).  Mivel a kifejlett egyedek mérete is kicsi, ők maguk is sok esetben válnak eleséggé, például aligátorok zsákmányaként. A faj egyedei laboratóriumi megfigyelés alatt egy aligátorteknős (Macrohelys temminckii) kifutójából visszavonultak, feltételezhető tehát, hogy ez a teknősfaj is a S. carinatus ragadozói közé tartozhat.   Kommenzális/parazita fajok A S. carinatus egysejtű vér élősködő, fonalféreg és számos trematoda kommenzális gazdája. A hordozott élősködők őt magát nem betegítik meg.   Védelmi állapot, gazdasági jelentőség A Sternotherus carinatus- t a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) értékelte, és bőséges populációi a Legkevésbé aggodalomra okot adó kategóriába sorolták. Noha a populációk stabilnak tűnnek, a lehetséges kockázatok közé tartozik az élőhelyek elpusztítása, a szennyezett víz és a holt fák eltávolítása. A kisállat-kereskedelemben az ötödik legsebezhetőbb teknősfajnak tartják őket. IUCN besorolás   A borotvahátú pézsmateknős fiókákat kifogják és a kisállat-kereskedelemben eladják. Kis méretük miatt eglehetősen népszerűek, főként Európában. 2002 és 2005 között körülbelül 900 egyedet exportáltak az Egyesült Államokból Európába,  míg 2008 és 2012 között becslések szerint körülbelül 50 000 egyedet; népszerűségük a közelmúltban jelentős mértékben megnőtt.   Forrás:  Wikipedia Reptile database Herpconbio Animal Diversity Petguide All turtles Exotic pets   A fajismertető nagyrészt Chelsea Mossburg (Indiana Egyetem - Purdue Egyetem Fort Wayne), és Mark Jordan (Indiana Egyetem - Purdue Egyetem Fort Wayne) Animal Diversity honlapon megjelent cikke, kis részben a Wikipedia és egyéb, fentiekben felsorolt cikkek adatai, valamint a saját tapasztalataim alapján készült.     TARTÁSI KÖRÜLMÉNYEK Útmutató az állat körülményeihez első kézből   Első kézből:   Speedy, az általunk felnevelt sternotherus carinatus érkezésekor talán, ha 2 - 2,5 cm páncélhosszal büszkélkedhetett.    Az állatkereskedés, ahol vettük, ezzel szemben nem büszkélkedhet azzal, hogy az állat tartási körülményeiről informált volna! A történet vége sajnos az egyik szeretett kis teknősünk halála lett.   Mind a mai napig Magyarországon alig akad olyan állatkereskedés, vagy honlap, amely a hüllők, ezen belül is a teknősök életkörülményeit, tartási körülményeit ismerné, a bővülő piaci kínálat fajok szempontjából sajnálatos módon a fajok ismeretét nem hozta magával.   A sternotherus carinatust az elmúlt évek folyamán sikerült megismernünk, tartási körülményeiről részben tájékozódás (egyes, hüllőkkel, illetve speciálisan teknősökkel foglalkozó kereskedések, illetve exotikus állatok egészségében is jártas állatorvosunk), részben tapasztalat alapján szereztünk kellő információt.   Éppen ezért, minden teknős és teknőst befogadó gazdi kedvéért most a tartási körülmények következnek, speciálisan sternotherus carinatusra igazítva.   A legtöbb, főként vizi életmódot folytató pézsmateknős esetében ezek a tartási körülmények nagyrészt hasonlóak.   Medence méret: Ha nem akarsz 10 akváriumot venni, a legegyszerűbb, ha az állat felnőttkori méretének megfelelő üveget veszel, amely LEGALÁBB 80 x 40 cm hosszú illetve széles, és 35 - 40 cm magas kell, hogy legyen. Ennél nagyobb lehet. Kisebb nem. Ne ijedj meg, hogy kezdetben a kis teknős baba méretei el fognak törpülni az akva méreteihez képest. A beruházás megtérül, fogságban a kis barátunk 20 - 25, de lehet, hogy még ennél is több évet megélhet!   Youkine korai halálát követően épült meg 2019 őszén Speedy jelenlegi rezidenciája. Az akkor 5 éves kiskamasz még csupán 5 cm hosszú volt, méretei eltörpültek a 80 x 40 cm alapterületű medence méreteihez képest. Első ismerkedése idején az akvával nem is igazán tudott még mit kezdeni, megszokta a komfort nélküli, jóval kisebb lakást, ez a lakosztály szokatlan volt számára jó néhány napig.   Vízoszlop magassága: Mindig az állat méreteihez igazítsd! A néhány centiméteres kis baba teknősnek 5, de legfeljebb 10 cm-es vízmélységre lesz szüksége, ahogy cseperedik, lehet majd emelni a víz magasságán, azonban mindig hagyj a víz felett 20 - 30 cm területet, ugyanis a teki koma egy mászóbajnok!   Speedy egy szigorúan ellenőrzött nyári napoztatás alkalmával. A kerítésnek szánt hálón minden további teketória nélkül pillanatok alatt átmászott. A képen az látható, ahogyan levegőt vesz. Szereti, ha a lába valami tereptárgyra támaszkodhat, legyen az berendezési tárgy, vagy a talaj, jó, ha pipiskedve, hosszúra nyújtott nyakával eléri orrnyílása a vízfelszínt.   Napozó: Nagy valószínűséggel nem fogja használni. Elvétve ugyan előfordult, hogy kis barátunk játékból felmászott egy tereptárgyra és ugrált, vagy csúszdázott, de ez a faj kizárólag akkor megy ki szárazföldre, ha tojásokat rak. Még egy eset, amikor kimegy, ha valamitől nagyon megijedt. Egyszer, egy nagytakarítás alkalmával a háttéren Speedy úgy felmászott, hogy az akva tetején csíptük el, de előtte jó ideig kerestük. Majdnem kiszáradt, ami végzetes is lehet a pézsmateknős (S. carinatus faj) számára! Sokkalta fontosabb, hogy legyen olyan hely a medencében, ahol a víz szintje sekély, nálunk például a búvóbarlang tetejét alakítottam ki laposra, erre sokszor mászik fel. Miután ez az egyik kedvenc helye, az UV-B is főként erre a tájékra lett irányítva.   Fotó: © NeMo - Nemessányi Mária Speedy a barlangjában.  Fotó: © NeMo - Nemessányi Mária  A barlang tetejét laposra építettem, kedve szerint kimászhat és élvezheti a sekély víz előnyeit.     Barlang, tologatható fák, búvóhelyek Ez is létszükséglet! Speedy szokásaiból kiindulva: kedvenc helye a barlang, amit úgy alakítottam ki, hogy bőven befér, viszont az üvegen át ki tud kukucskálni a túloldalon. Ezt a helyét nagyon szereti. A barlang tetején nálam egy lapos kő van, amire, ha akar, ki tud mászni, az UV-B lámpa is úgy van beállítva, hogy erre a tájékra világítson leginkább, már csak azért is, mert a víz alatt is kb ezt a részt használja leginkább. A barlang tetején még kb 2 - 5 cm vízoszlop van. Fákból a csupasz vasfákat ajánlom, ezek elég gömbölyűek ahhoz, hogy a teknős bőrést ne sértsék fel, viszont kiválóan lehet őket tologatni, rendezgetni, ami a teki egyik legfőbb foglalatossága.   Táptalaj: Kizárólag kis területen, és ültető tálban lehetséges. A teki szeret ásni, rendezkedni. Nálam a tál kb 8 cm magas, peremét levágtam, viszont körbe ragasztottam gömbölyű tetejű, lapos kövekkel (pl black rhino). Ha a tál elég magas, és a kövek a talaj fölé még 2 - 3 cm-rel felnyúlnak, plusz elég sűrűn be van ültetve, akkor van esélyed rá, hogy az ültetett növényeidből valamennyi megmarad,és a teki nem ott kezdi el ásó tevékenységét...   Aljzat: 2 - 5 mm szemcsenagyságú, legömbölyített. Például használhatsz manadot, manado darkot, Dennerle nano garnéla aljzatból bármelyik színűt. A nagy szemű gyöngykavics és a kisszemű homok a teknőstartáshoz nem alkalmas.    Növény: Jó, ha van, de nem egyszerű teknős mellett növényt tartani.   UV - B lámpa Ára húzós, ráadásul fél évente illik az izzót kicserélni, mert az UV leadása csökken. Viszont enélkül a teknős megbetegszik és meghal. Létszükséglet! Ha a teknősöd nem bánja, egy alkalmas nagyobbacska edényben nyaranta igazi napfényre is viheted, ebben az esetben azonban legyen az edényben olyan hely, ahová visszahúzódhat hűsölni. Tűző napra soha ne tedd, a félárnyék a megfelelő ilyen nyári kirándulásra. Ahogy nő teki koma, egyre inkább zokon fogja venni, ha helyváltoztatást eszközölsz az életében (csak szólok, utálja, ha piszkálod, fogdosod, még jobban utálja, ha felemeled, az utazás pedig valódi stressz számára!)   Infralámpa: Nem lesz rá szükséged ennél a teknősnél. Mivel bőre nem száradhat ki, mert az számára végzetes lehetne, valójában nemigen merészkedik szárazulatra, bár a forrásmunkák szerint eredeti élőhelyén fatörzseken napozik. (Lehetséges, hogy ez más pézsmateknős faj szokásaiból levont téves következtetés, de az is lehet, hogy a fogságban tartott állat szokásai eltérnek a vadon élőkétől, vagy konkrétan a saját kisállatunk viselkedik másként, mint fajtársai) Kiskorától kezdve mindig volt olyan hely, ahová kimászhatott volna, soha nem tette. Így a környező levegő melegítése következésképpen szükségtelen számára. Ami igazán fontos, az a víz hőmérséklete.   Vízmelegítő: Erre viszont szükséged lesz, plusz egy jó minőségű hőmérőre mellé. A víz hőfok 21 - 23 fok C közt ideális a kis állat számára. Előfordulhat, hogy nyáron hűtőventilátorra is szükséged lesz, bár nálam a legnagyobb hőségben is szerencsére tartotta a víz a megszokott hőmérsékletet, mindössze a melegítőt kapcsoltam ki nyáron.   Vízminőség, szűrés, vízcsere, takarítás: Mint minden vizi állatnak, számára is a legmegfelelőbb a kristálytiszta víz. Ezt megfelelő méretű külső szűrővel fogod tudni elérni, lehetőség szerint jó sok szűrőanyag férjen bele! Ahogy cseperedik az állat, a mulm és egyéb kosz mennyisége is nőni fog. Az ammónia és nitrit, ha a biológiai egyensúlyod megvan, továbbra is nulla marad valószínűleg, viszont a nitrát az egekbe szökik! Még szerencse, hogy a teknősöd ez irányban egyáltalán nem kényes! (Saját tapasztalat. Speedy 6,5 éves korában lett egy nitrát bumm. Azóta nagyobb szűrő mellett 2 élőgépes szűrést is bevezettem, ami gyakorlatilag olyan szűrő akvárium, vagy edény, amiben akár vizinövényeket, akár szárazföldieket tarthatsz, a lényeg, hogy sokan legyenek, és sok nitrátot egyenek meg reggelire, ebédre és vacsorára). Nagy, sőt megnövelt szűrő kapacitás esetén is készülj fel arra, hogy a teki felnőtt korában az etetési napokon aljzatot is kell majd takarítanod! Itt jegyzem meg azt is, hogy bár a teknős nem szereti, ha kivesszük élőhelyéről, mégiscsak célszerű egy arra alkalmas edényben odakint etetni az akván kívül. Meglehetősen nagy szemetet tud csinálni a megmaradó hal és egyéb táplálék cafataiból, plusz a felül be, alul ki elv alapján működik, így a mulm egy része is odakint marad, te meg normálisan tudsz takartani. Első alkalommal igen sértődött volt a teki koma, a harmadik etetési napon azonban már ő maga jelentkezett az üvegnél, hogy "na mi lesz már?!"